5.1. Az elmúlt évtized hazai és nemzetközi kutatási eredményei meggyőzően bizonyították, hogy a diákok iskolai fejlődését az oktatáspolitika által is befolyásolható tényezők közül elsősorban a tanári munka minősége határozza meg. A fejlett országokban a tanulási-tanítási környezet más összetevőinek – az oktatásra fordított összegek nagyságának, az osztálylétszámnak, a tárgyi felszereltség színvonalának – jóval kisebb hatása van a tanulók eredményére.

5.2. Az oktatási rendszer jó teljesítéséhez a következő tényezők együttes megvalósulására van szükség:

• a pedagógiai feladatokra motivált és tanulásra nyitott emberek váljanak tanárrá,
• hatékony pedagógussá (nevelővé, óvodapedagógussá, tanítóvá, tanárrá, gyógypedagógussá, animátorrá,  konduktorrá stb.) képezzék őket,
• a pedagógus társadalmi megbízatásának legitimitását több forrásból eredeztethesse, leginkább saját növendékei, ezek szülei, a közvetlen társadalmi környezet, nemkülönben a társadalom (a nemzet) teljességét megjelenítő állam (önkormányzat), kollégái tapasztalatai, javaslatai, kérései, elvárásai alakítsák kompetenciáit,
• minden gyerek számára a lehető legmagasabb színvonalú pedagógiai gondoskodást (beleértve fejlesztést, nevelést, oktatást, védelmet) biztosítsa a rendszer, a pedagógusok munkafeladatai és kapcsolatteremtő attitűdjei ebbe az irányba hassanak. 

5.3. A pedagógiai hozzáadott érték forrása az a nevelő közösség, amely az egyéni pedagógiai teljesítmény feletti minőséget képvisel. A társadalmi elvárások megvalósítója alapvetően nem az egyes pedagógus, hanem a szervezet differenciált feladatmegosztással rendelkező, együttműködő nevelő közössége.

5.4. A pedagóguspolitika alapelvei:

• a kimozdulás alapja az iskola szakmailag és társadalmilag kiérlelt, elfogadott és preferált jövőképre épülő világos érték- és célrendszere,
• az elvárások jól definiáltak, a megoldások viszont az autonómián és felelősségvállaláson alapulnak,
• a célok elérését kimunkált, koncepciózus, kiszámítható, folyamatos és adaptív(!)  támogató rendszer biztosítja
• az eredmények tényeken alapulnak, nyilvánosak és visszahatnak a rendszer szabályozására (összegző és fejlesztő-értékelő funkciók érvényesülése, differenciált finanszírozás)

5.5. A pedagógusszakma támogató rendszerének elemei:

• az egzisztenciális biztonság,
• mentálhigiénés egészség feltételeinek biztosítása,
• a szakmailag érvényes, megbízható pályaalkalmassági koncepció,
• a nemzetközi trendekhez igazodó, a tanári feladatok elvégzését támogató, a közoktatás társadalmi elvárásainak megvalósítását támogató pedagógusképzés, amelynek minden területe nyitott a mesterszintű végzettség elérése felé,
• a helyi, intézményi fejlesztési programokba ágyazott, a szervezeti és egyéni elvárásokhoz és célokhoz adaptív, finanszírozott és minőségbiztosított továbbképzési rendszer.

5.6. Egy hatékony teljesítményértékelési rendszer

• kidolgozott kritériumrendszeren, standardokon alapul,
• komplexen tükrözi az érintettek véleményét (szülők, tanulók, szakma, intézményvezetés, oktatásirányítás)
• alapvető célja a pedagógus folyamatos szakmai fejlődésének segítése
• az értékelésnek van következménye.

Árt a szakma megítélésének és önbecsülésének, ha az alkalmatlanok a pályán maradhatnak, ha a kiválóság nem jutalmazható, vagy ha az értékelő rendszer félelmet, elkerülő magatartást gerjeszt.

5.7. Az eredményes oktató-nevelő munkához az óvónő, tanító, tanár egyenrangú partnereként megfelelő számú, megfelelően képzett más végzettségű, feladatú szakemberre is szükség van.  A szabályozásnál, a fejlesztéseknél, az együttműködések nem szabad elfeledkezni a) gyógypedagógusokról, szakoktatókról, fejlesztő pedagógusokról, pályaorientációs szakemberekről, iskolapszichológusokról, pedagógiai asszisztensekről, gyermekvédelmi szakemberekről, szabadidő-szervezőkről, rendszergazdákról, védőnőkről, a dajkákról stb. Fontos együttműködő partnerek a tankönyvszerzők és -kiadók, oktatásirányítók, pedagógiai szakszolgálatok munkatársai stb.