8. Fejlesztéspolitika, értékmegőrzés és modernizáció – tézisek

Print Friendly

8.1. A hatékony fejlesztéspolitika alapelve, hogy a felülről és alulról induló fejlesztési szándékok, kezdeményezések találkozzanak, kölcsönhatásban csiszolódjanak. Minden fejlesztési beavatkozás mögött, amely széles érdekcsoportot érint (pl. iskolaszerkezet, nemzeti alaptanterv, kerettantervek, a tantervek bevezetése, követelményrendszerek stb.), ott kell lennie az érintettek elemző munkájának.

8.2. Fontos megtalálni az érintettek konszenzusával a hagyományos értékek őrzésének és a modernizációnak a megfelelő arányát. Ebben a folyamatban jelentős a pedagógusok szerepe, akik a fejlesztés modernizáló és a társadalom általában konzervatív elvárásai közt vannak jelen.

8.3. A hazai oktatásfejlesztési programok évek óta szinte kizárólag az Európai Unió támogatásával zajlottak, s ez várhatóan a közeljövőben is így lesz. Az EB a támogatásokat bizonyos – a források hatékony felhasználásához szükséges – előfeltételek teljesítéséhez köti, elvárja a fejlesztési programoknak a közösségi célrendszerekkel való összhangját, az eddigieknél komolyabb tartalmi és implementációs kontrollt alkalmaz, és országspecifikus ajánlásokat is megfogalmaz. Ezért kulcskérdés, hogy a magyar fejlesztéspolitika összhangban legyen az uniós irányelvekkel. Az oktatásfejlesztés főbb irányai nem mondhatnak ellent az Európai Bizottság stratégiai dokumentumainak („Európa 2020 stratégia”, „Oktatás és képzés 2020”). Ugyanakkor el kell kerülnünk, hogy az uniós forrásokra való támaszkodás a nemzeti problémákra fókuszáló politikaalkotás elhanyagolásához vezessen, és nem szabad megengednünk a források feletti direkt politikai kontrollt sem.

8.4. Ki kell dolgozni az egész életen át tartó tanulás oktatáspolitikai koncepcióját (amely kapcsolódik az európai képesítési keretrendszerhez). Mindenki számára lehetővé kell tenni a kulcskompetenciák megszerzését, a foglalkoztathatóságához szükséges készségek elsajátítását. Átfogó stratégiát kell kidolgozni a korai iskolaelhagyás csökkentésére. Nagyobb szerepet kell adni az aktív és felelős állampolgári szerepvállalásra való felkészítésnek.

8.5. Segíteni kell az óvoda → iskola, általános iskola → középfokú oktatás, illetve iskola → munkába állás átmeneteket információkkal, szolgáltatásokkal, a gyerekről való gondolkodás és az alkalmazott pedagógiai kultúra fejlesztésével.

8.6. Kutatások szükségesek annak vizsgálatára, hogy az oktatásfejlesztési beavatkozások milyen feltételek mellett fejtenek ki jelentős (azaz az osztálytermi gyakorlatot, az alkalmazott tanulásszervezési módszereket és a tanári viselkedést érdemlegesen módosító) és tartós (azaz a fejlesztési beavatkozás lezárulása után is fennmaradó) hatást.

8.7. Közös érdek, hogy a kutatási és fejlesztési eredmények – internetes adatbázisból kiindulva – könnyen elérhetőek legyenek. Kapjon hangsúlyt ezek megismertetése, s legyen lehetőség (és támogatás) ezek kipróbálására, továbbfejlesztésére.

8.8. A hatékonyság emelése érdekében növelni szükséges az egész rendszer, s azon belül külön minden intézmény ún. abszorpciós kapacitását. (Ez a térségek vagy intézmények külső erőforrások vonzására és megkötésére való alkalmasságát jelöli, és sok tényezőtől függ. Az oktatási ágazat esetében meghatározó a pedagógusok szakértelme és fejlődési-változási képessége.)

8.9. A makro (pl. minisztérium), mezo (pl. régiós vagy települési intézmény) és mikro (adott iskola vagy éppenséggel egy adott pedagógus) szintre telepített jog- és feladatköröket egészséges egyensúlyba kell hozni. Ezek ugyanis együttesen határozzák meg a fejlesztési beavatkozások implementálásának sikerét. A makroszint kezdeményezéseire kialakuló mikroszintű válaszok döntik el, hogy az implementáció milyen minőségben valósul meg. Mikroszinten a tantestület – vagy akár egy tanár – a kulcsa a fejlesztési beavatkozások intelligens értelmezésének. A fejlesztések a helyi feltételek szerinti értelmezés nélkül hosszabb távon alkalmazhatatlanokká válnak. A fejlesztések implementációját olyan decentralizált stratégia segíti leginkább, amely laza iránymutatással teret enged a helyi szakmai döntéseknek, a tanárok kreativitásának, az egyéni felelősségvállalásnak és az iskolákon belüli innovációknak.

8.10. Erősíteni kell az iskolák „tanulószervezetekké” fejlődését, ahol az együttműködés és együtt-tanulás lehetővé teszi, hogy akiknek a gyakorlatában változásnak kell történnie, hajlandóak is legyenek megtenni ezeket a változtatásokat. Erősíteni kell az iskolák társadalmi környezetük felé való nyitottságát, pl. segíteni vállalkozások és oktatási intézmények partnerségét, támogatni a civil társadalommal is együttműködő, a megszokottnál szélesebb tanulóközösségek kialakulását.

8.11. Szorgalmazni és támogatni kell minden „horizontális” tanulási formát (műhelymunkák, kerekasztal-beszélgetések, hospitálások stb.), melyeknek lényegi pozitívuma a résztvevők különbözősége. A modern tanulásszervezési módszerek osztálytermi bevezetése érdekében fejleszteni (ill. támogatni) kell a pedagógusok nyitottságát, implementációs képességét.

Vélemény, hozzászólás?