6. Szakképzés a közoktatásban, a közoktatás és a munka világa – tézisek

Print Friendly

6.1. A közoktatási szakképzés nagy figyelmet érdemel, hiszen az általános iskola után a tanulók kétharmada szakképző iskolában – szakközépiskolában vagy szakiskolában – tanul tovább, és a gimnáziumban érettségizettek közül is sokan kapcsolódnak be az iskolai szakképzésbe.

6.2. Az iskolai szakképzés feladata, hogy felkészítse a tanulókat fél évszázados gazdaságilag aktív életükre, képessé téve őket az élethosszig tartó tanulásra, a körülményekhez való rugalmas alkalmazkodásra. Ehhez a szakmai és a közismereti képzés és a kulcsképességek fejlesztése egyaránt szükséges.

6.3. A munkaerőpiac pillanatnyi szükségleteinek kielégítése elsősorban a felnőttképzés feladata, amelyhez meg kell teremteni a megfelelő jogi hátteret és ösztönzőket.

6.4. A szakképzésnek egy átjárható, zsákutcamentes iskolarendszer keretében kell megvalósulnia:

  • a szakképzés minden formájában részt vevők számára legyen reális lehetőség az érettségi megszerzése és a – nem feltétlenül szakirányú – felsőfokú továbbtanulás;
  • a nem szakképző iskolában érettségizettek számára is biztosított legyen az iskolai rendszerű szakképzésben való részvétel lehetősége;
  • a képzés során legyen lehetőség a pályamódosításra, mind a végzettség jellegét, mind a szakirányt illetően.

♦ A közoktatási szakképzés és a felnőttképzés a teljes életút során együttesen biztosítja a szakmai képzettséget, a kétféle képzést egy egységes rendszer részeként szükséges kezelni, szabályozni.  Fel kell készülni az Európai Unió Tanácsa által támogatott Ifjúsági Garancia Rendszerének minél hamarabbi bevezetésére.
♦ Hosszabb távon, megfelelő előkészítés után az iskolaszerkezet átalakításával kívánatos az iskolatípusok, ill. a szakmai területek közötti választást a mainál későbbre tenni. [1]

6.5. Egyelőre az iskolai szakképzés terepe a szakközépiskola és szakiskola maradjon, de vissza kell állítani a képzés korábbi hosszát, és megfelelően meghatározni a szakmai és közismereti tartalmakat, azok egymáshoz való arányát és helyét (l. az Szakképzés iskolaszerkezete c. ábramellékletet):

  • Szakközépiskolában a 9-12. évfolyamon közismereti oktatás és szakmacsoportos elméleti és gyakorlati szakmai oktatás folyjon. Az egységes – a gimnáziumival azonos követelményű – érettségi vizsga letétele után a 13. évfolyamon a szakmai képzés a szakmai vizsgára készítsen fel.
  • Szakiskolában a képzés alapvetően 4 éves legyen. Már a 9-10. évfolyamon legyen a korábbinál nagyobb arányú szakmai – benne jelentős gyakorlati – képzés, de a közismereti képzés a 11-12. évfolyamon is folytatódjon. Az első két évfolyamon széles szakmacsoportos alapozás folyjék, amely után választani lehet a szakmák között.
  • Egyes szakmák esetében a 11. évfolyam végén is lehessen szakmai vizsgát tenni. Ebben az esetben is lehetőséget kell adni egy újabb egy éves képzés után egy ráépülő szakképesítés megszerzésére.

6.6. A szakiskolában a 12. évfolyam végén a szakmai vizsga mellett legyen lehetőség közműveltségi alapvizsgát is tenni, amely a középiskola 11. évfolyamára lépésre jogosít; ez azonban ne legyen feltétele a szakképzettség megszerzésének.6.5. Bármely iskolatípusban tett érettségi, ill. bárhol elvégzett 10. évfolyam után részt lehessen venni az első szakképesítés megszerzéséig ingyenes, nappali vagy felnőtt szakképzésben. 6.2. Az eredményes szakképzéshez elengedhetetlen az alapkészségek – beleértve a manuális készségeket is – általános iskolai megalapozása és a manuális készségeket alacsonyabb rendűnek tartó látens diszkrimináció felszámolása.

6.7. Az iskolai szakképzés fontos feladata, ezért szervezetileg és módszertanilag is kidolgozandó a hátránykompenzáció. Elsősorban az iskolán belüli kiemelt törődést preferáljuk, és szükségesnek tartjuk biztosítani ehhez a gazdag programkínálatot, a megfelelő infrastruktúrát. a kellő számú és végzettségű szakembert (fejlesztőpedagógust, pszichológust, szociálpszichológust, munka-pályatanácsadót stb.).

A szakiskolákban kulminálódó lemorzsolódás okainak és megoldási módjainak meghatározása komplex társadalomtudományi kutatásokat és szakmai párbeszédet igényel. Ennek megfelelően a megoldási módokat nem tudjuk a szakképzés iskolaszerkezetét bemutató ábrán szerepeltetni.

6.8. A sajátos nevelési igényű tanulók oktatásához szükségesnek tartjuk megőrizni a speciális szakiskolák rendszerét. A speciális szakiskolákban célszerű lehetővé tenni, hogy a szakképesítés megszerzésére három szakképző évfolyam álljon rendelkezésre. A középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók számára fenntartandó a készségfejlesztő szakiskolák rendszere. A képzés tartalmának egyénre szabását és a megszerzett képességek szinten tartását folyamatos felnőttképzés formájában szükséges biztosítani.

6.9. A szakképzésben a képzési formától független, szigorúan megkövetelt kimeneti szabályozást támogatjuk. A szakképesítések tartalmának meghatározásában figyelembe kell venni, milyen szakmai és szakmafüggetlen kompetenciákat igényel, hiányol a piac.

6.10. Korszerű oktatási módszerekkel kell biztosítani a szakiskolai tanulók megfelelő színvonalú felkészítését. El kell kezdeni egy új szemléletű alternatív szakképzés kialakítását, ill. támogatni kell a meglévő kezdeményezéseket. A szakképzésben dolgozó tanárok és szakoktatók képzése, a módszertani fejlesztés, a jó gyakorlatok terjesztése a szakképzés megújításának alapvető kérdése. A fejlesztések önálló intézmények szervezett együttműködése révén jobban megvalósíthatóak, mint megaintézmények létrehozásával.

 


[1] Ezzel a kérdéskörrel az Iskolaszerkezet tématerületnél foglalkozunk részletesen.

Vélemény, hozzászólás?