6.2. Speciális osztályok és iskolák a szakképzésben

Print Friendly

Bognár Mária

Speciális osztályok és iskolák a szakképzésben

Kiegészítő anyag a Szakképzés a közoktatásban, a közoktatás és a munka világa tématerülethez

 

Speciális szakiskolák

A speciális szakiskolák esetében a 11-12. évfolyamon a munkahelyi gyakorlat (MHGY) bevezetéséről, alkalmazásáról a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlősége Közalapítványnak (FSZK) sokéves tapasztalata van. Ez az a megoldás, amivel meg lehetett győzni a munkaadókat, hogy enyhe és középsúlyos fogyatékos gyerekek is alkalmasak a munkavégzésre.

Az MHGY-t eredetileg a középsúlyos értelmi fogyatékosok készségfejlesztő szakiskoláiban kezdték el, ott is jól működött, különösen autisták körében, akiknek igen nagy a monotóniatűrésük.

A munkahelyi gyakorlatot a speciális szakiskolák 9-10. évfolyamán alapos pályaorientáció előzi meg.

Az FSZK-nak van egy szakiskolai alternatív munkaerő-piaci szolgáltatás (SZAMSZ) kipróbált programja is. Ez a speciális szakiskola olyan személyre szabott szolgáltatása, ami egy naptári évig tart: a diák utolsó tanévének januárjában kezdődik, az iskolába járás alatt a munkahely-keresésben segít, a tanév befejezése után pedig a következő januárig a munkahelyi beilleszkedésben nyújt személyes támogatást.

Előkészítő („felzárkóztató”) osztályok

Ha sikerül a feltételek között meghatározni, hogy a felzárkóztató osztályok KIZÁRÓLAG a DOBBANTÓBAN KIALAKÍTOTT feltételekkel indíthatók, akkor menten nem jelent szegregációt az odakerülés, mert

  • olyan fizikai feltételek közé kerülnek, olyan tanulási környezet veszi őket körül, amit az iskola összes többi diákja irigyel tőlük;
  • olyan személyre szóló pedagógiai segítséget kapnak, ami hatalmas lendületet ad ahhoz, hogy teljes személyiségükben fejlődjenek

Viccesnek tűnik, de a Dobbantó második tanévében (amikor már iskolában és iskolán kívül is híre volt a programnak) a jobban szituált szülők, kevésbé nehéz gyerekeikkel is elkezdtek nyomást gyakorolni az iskolára, hogy a gyerek Dobbantós osztályba kerülhessen.

Mi magunk még a program elindulása előtt, az előkészítés idején legalább egy fél évet vitatkoztunk azon, hogy szándékunk ellenére nem szegregálunk-e. A gyakorlat igazolta, hogy ha tényleges indokokkal speciális beavatkozást kínálunk többségi iskolában a diákok egy csoportjának, és azt is elvárjuk, hogy a csoportot vonják be az iskola egyéb rendezvényeibe, akkor ez nem szegregáló. Több iskolában előfordult, hogy ha valamilyen közös feladatmegoldáson alapuló, osztályok közötti iskolai vetélkedőt rendeztek, akkor ezt általában a dobbantósok nyerték. Az ok: a gyerekek hozzászoktak a közös feladatmegoldáshoz (kooperatív munkaformához) csakúgy, mint az egyéni kutatásokhoz és a projektekhez is.

A Dobbantós feltételek anyagi vonzata – ami simán fedezhető lenne EU fejlesztési forrásokból, mert a korai iskolaelhagyás megelőzése az egyik kulcsindikátora az EU 2020-nak – a következő:

  • terem kialakítása, a tanulás különböző formáihoz a fizikai környezet biztosítása: 5 millió Ft/csoport, egyszeri beruházás
  • a pedagógusok és az iskolavezetés szakmai felkészítése (fél évvel korábban indítva, mint az első diákok megérkezése) és még 3 éven keresztül további szakmai támogatásuk: kb. 3,5 millió Ft/iskola
  • Csoportonként, tanévenként 1 millió Ft az iskolán kívüli programokhoz és az egyéb feltételek biztosításához (táborozás, színház, múzeum, kirándulás, job shadowingra útiköltség, esetleges fénymásolás, munkáltató eszközök beszerzése – mint flip chart, marker, tollak, esetleg a beszerzett eszközök karbantartási költsége stb.) – Ez a feltétel a fejlesztés időszakában fedezhető fejlesztési forrásból, azt követően működési költségként kell állandósítani csakúgy, mint a maximum 12 fős csoportlétszámot.

Második esély iskolái

A második esély iskolái különböző formákban működjenek, de mindenképpen élő, működő, nappali és felnőttképzést is biztosító szakképző intézményekben, és nem az RKK-kban, mert azzal valóban szegregálunk. A javasolt formák:

  • A megkezdett középiskolai képzésből „lecsorgottaknak” és a max. 1-2 éve kimaradtaknak: nappali képzési formával azonos módon. Mindkét csoportnál indokolt, hogy tanév közben is be lehessen lépni a programba, mert
  • akkor derül ki, hogy egyébként lemorzsolódna
  • akkor döntött arról, hogy mégis csak szüksége van az iskolai bizonyítványra/valamilyen szakképesítés megszerzésére. Ha mondjuk novembertől a következő szeptemberig várni kéne, akkorra biztosan elmúlik a tanulásra motiváltsága.
  • A több éve oktatáson kívüliek és/vagy munkanélküliek számára rövidebb (kezdetben 3 napos), képzési blokkokból egymásra épülő programszervezéssel, ugyanis ők annyira elszoktak a rendszeres, kitartó elfoglaltságtól és tanulástól, hogy kezdetben nehezen köteleződnek el hosszabb programok mellett. (Erről nagyon jó tapasztalataim vannak Angliából.)
  • Azok esetében is rugalmasnak kell lennie a képzésnek, akik munka mellett akarnak magasabb szintre jutni, ugyanis a munkáltató sokszor nem engedi el őket a munkahelyről korábban. (Több ilyen esetről is tudok, ahol ez volt az oka annak, hogy nem sikerült a szakiskolai végzettség mellé megszerezni a szakközépiskolai végzettséget.)

A második esély iskolák esetén olyan támogatási formákra is szükséges gondolni, mint útiköltség, felnőttek esetén (főleg családfenntartóknál) valamilyen ösztöndíj rendszer akkortól, amikor már hosszabb idejű képzési ciklusba lép stb.

Melléklet

A szakiskolába kerülés mögötti lehetséges személyes indítékok, okok

Az Agóra szakképzési munkacsoportja számára eddig készített anyagok kiemelik, hogy a szakiskolai képzés esetén különösen indokolt a személyközpontú megközelítés alkalmazása. E megközelítés alkalmazását nemcsak a hazai szakiskolai képzésben megjelenő, különösen magas arányú lemorzsolódás, koncentráltan megjelenő gyenge tanulási teljesítmény, alacsony szociokulturális háttérmutatók stb. teszik indokolttá, hanem az is, hogy nemzetközi viszonylatban is tipikus ezeknek a problémáknak a jelenléte. Ahhoz, hogy a személyközpontú pedagógiai gyakorlat megvalósulhasson, még a képzési struktúráról való végleges döntés előtt szükséges számba venni, hogy milyen lehetséges életutak és személyes motivációk előzik meg a szakiskolába lépést, ugyanis csak ezek figyelembe vételével lehet tényleg személyközpontúvá alakítani a szakiskolai képzést.

Vélemény, hozzászólás?