12. A nevelés intézményi szerkezete – tézisek

Print Friendly

12.1. Az elmúlt egy évszázadban Magyarországon a legjelentősebb mértékben az egységes, kötelező és ingyenes nyolc évfolyamos általános iskola 1946. évi létrehozása, és az egész iskolastruktúra ehhez való hozzáigazítása befolyásolta a nevelés intézményrendszerének formálását. Az azóta eltelt 67 évet tekintve kiemelhető a szakközépiskola és szakiskola típusok létrehozása, valamint a hat- és nyolc évfolyamos gimnáziumi oktatási formák létrejötte.

12.2. Az általános iskola általános műveltséget biztosító feladatával kapcsolatban az elvárások jelentősen megváltoztak. Átalakult a társadalom életében leginkább adaptívnak tekinthető műveltség tartalma, szerkezete, de ehhez az iskolarendszer nem tudott kellő rugalmassággal igazodni.

12.3. Megkerülhetetlen probléma a szakiskola kérdésköre. Szakiskolába ma igen nagy arányban a leghátrányosabb helyzetű, tanulási kudarcokkal terhelt tanulók jelentkeznek, akiknek nagy része már a képzés elején lemorzsolódik. A probléma nagyban összefügg az iskolaszerkezettel. Ma a tanulóknak túlságosan korán kell a szakmatanulás mellett elköteleződniük, pedig a mai iskolának elsősorban az egész életen át tartó tanulásra kell felkészítenie, és egyre kevésbé az iskolából való kikerülés utáni konkrét munkavégzésre.

12.4. A közoktatás intézményi szerkezetével kapcsolatban a szakaszolás kérdése uralja a diskurzust. Ehelyett indokolt lenne egy, a modern fejlődéslélektant jobban figyelembe vevő, a gyermekek természetes fejlődésének szükségleteire épülő „struktúrapolitika” kialakítása, amely fokozatosan lebontaná a merev határokat az egyes iskolafokozatok és típusok között, s amely nem teremtene olyan mesterséges problémákat, mint az iskolafokozatok közötti túl nagy ugrás.

12.5. Az iskola előtti intézményes nevelés formája legyen változatos. A választás alapuljon egyéni döntésen. A gyerek családi helyzetétől, képességeitől, állapotától függően tölthesse el az iskola előtti időszakot otthon, bölcsődében, családi napköziben, óvodában, speciális óvodában. Cél, hogy két-három évet járjon a kisgyermek óvodába. Fontos az óvoda-iskola átmenet megfelelő kezelése, a kétféle intézmény módszereit közelíteni kell.

12.6. Az esélyegyenlőtlenségek problémájára (amely szétfeszíti a magyar oktatásügyet) „megoldás” az iskolaszerkezet módosításával is kereshető. Az egységes, 12 évfolyamos, komprehenzív iskola (számos szakember és oktatáspolitikus szerint) lehet a jövő útja. Ez az iskola az együtt-nevelés színtere; kiküszöböli a szelekciót (s ezzel a szegregációt is), fontos szerepe lehet a diszkriminációmentes oktatás formálásában.

12.7. Az iskolaszerkezet stabilitását a társadalom értéknek tartja; konzerváló hatást fejtenek ki az évtizedek alatt megformálódott szokások, beidegződések. Rendkívül erős társadalmi érdekek (pl. a kiváltságok lehetőségének biztosítása) is szerveződnek a jelenlegi iskolastruktúra fenntartására. Az intézményi szerkezet átalakításának rendkívül nagy a politikai kockázata. Ezért az iskolaszerkezet átalakítása, a szakképzés kezdetének későbbre helyezése, a komprehenzív iskola kialakítása hosszú távú oktatáspolitikai feladat. Egy lassú, konzultatív, széles társadalmi bázison zajló döntés előkészítési folyamatnak kell megelőznie. Társadalmi párbeszédre van szükség, kutatásokat kell indítani, fel kell vázolni alternatívákat, nagy és érdemi társadalmi vitákat kell folytatni, a társadalommal meg kell ismertetni a kutatások eredményeit, valamint a nemzetközi tapasztalatokat. Csak egy ilyen előkészítés után lehetséges a döntés. Ezt a párbeszédet haladéktalanul meg kell kezdeni.

12.8. Pillanatnyilag konkrét javaslatokat a nyolc évfolyamos általános iskola megerősítésére, valamint a szakképzés racionalizálására kell tenni.

Vélemény, hozzászólás?