11. A közoktatás és a munka világa: az életút-támogató pályaorientáció – tézisek

Print Friendly

11.1. A sikeres szakmai életpályához a jelenkori gazdasági, technológiai, munkaerő-piaci körülmények között már nem elegendő egyetlen szakma alapjainak elsajátítása; a rugalmas biztonság (flexicurity) jegyében késznek és képesnek kell lenni a folyamatos alkalmazkodásra, fejlődésre. Ezt szolgálja az életút-támogató pályaorientáció.

11.2. Az életút-támogató pályaorientációnak, különösen az életpálya-építési készségek fejlesztésének a minden tanköteles gyermeket, fiatalt elérni képes közoktatás az egyik legfontosabb színtere, így az eddiginél nagyobb figyelmet kell kapnia a közoktatásban.

11.3. A pályaorientációnak nem egy-egy továbbtanulási döntést, hanem az egész életutat kell támogatnia és mindenki számára elérhetőnek kell lennie.

11.4. Az életút-támogató pályaorientáció részét képezi az információk elérhetővé tétele (elektronikus vagy nyomtatott formában), az információk feldolgozásához nyújtott segítség, a szakértői csoportos és egyéni tanácsadás, valamint az életpálya-építési készségek tanárok által is végezhető fejlesztése.

11.5. Az életpálya-építési készségek fejlesztése – ide tartozik a pályaismeret, az önismeret, az információk értékelésének, az önálló döntésnek, a változások elviselésének és menedzselésének a képessége – minden közoktatásban tanuló diák esetében szükséges (beleértve a szakképzésben tanulókat is), hiszen ezek a modern munkaerőpiac kulcskompetenciái.

11.6. Az életpálya-építési készségek fejlesztése, elsajátítása folyamat, amely nem helyettesíthető a külső, egyszeri vagy néhány alkalommal történő direktív, pályadöntéshez kapcsolódó tanácsadással (pályaválasztási tanácsadás).

11.7. Az eredményes életút-támogató pályaorientációs rendszer alapvető vonása a többszintűség.

A rendszer tervezésekor és az erőforrások elosztásakor az alapvető szolgáltatásokra érdemes nagyobb hangsúlyt fektetni és ezeket kell mindenki számára elérhetővé tenni, szemben a speciális és jellemzően drágább szolgáltatások kiterjesztésével, amelyek reálisan csak kevesebbeket érintenek.

11.8. Az életút-támogató pályaorientáció nem tehető a gazdasági pillanatnyi igényei kiszolgálásának eszközévé, és nem szolgálhat ágazati érdeket vagy a képző intézmények partikuláris érdekeit.

11.9. Az életpálya-építési készségek fejlesztése és az életpálya-tanácsadási szolgáltatások jelentős szerepet játszhatnak az esélyegyenlőtlenségek csökkentésében, különösen az alacsonyan képzett, a munkaerőpiacról tartósan kiszorult szülők gyermekeinek esetében. 

11.10. A jól működő életút-támogató pályaorientációs rendszer átível az egyes ágazatokon, benne együtt kell, hogy működjenek pedagógusok, az iskolában és az iskolán kívül dolgozó tanácsadók, szociális munkások, pszichológusok, felnőttképzési és közművelődési szakemberek stb. a köz-, a magán- és a civil szférából. stb.

11.11. A készségfejlesztésre való felkészítésnek szerepelnie kell a pedagógus szakok képzési követelményei között, és ösztönözni kell a témához kapcsolódó szakirányú továbbképzési szakokon, tanár-továbbképzéseken való részvételt. Emellett a felsőoktatásban támogatni érdemes a személyes és csoportos tanácsadásra képes – nem pszichológus – szakemberek képzését.  

11.12. Az életpálya-építési készségek fejlesztése megjelenhet önálló tantárgyban, kereszttantervi megközelítésben, ill. iskolán kívüli tevékenységek (pl. közérdekű munka, „szakmák napja” gyárlátogatások, egyetemi, szak- és középiskolai nyílt napokon való részvétel, mesterségek színháza stb.) formájában.

11.13. A közoktatási pályaorientációs feladatellátás nemzetközi modelljei közül Magyarországon a rendelkezésre álló humánerőforrásnak megfelelően azt a megoldást tartjuk célravezetőnek, amelyben az iskolai feladatok megoszlanak a tanárok és olyan támogató szakemberek között, akik nem tanítanak, és így nem osztályoznak az adott iskolában, de az iskolával, a szülőkkel és a gyerekekkel napi kapcsolatban vannak

11.14. A megalapozott pályaválasztás és a szegregáció elkerülése érdekében célszerű lenne olyan – a komprehenzív iskola irányába mutató – iskolaszerkezeti változtatások végiggondolása, amely a szakképzésbe lépés előtt – (fakultációk szabad választásával, iskolák közötti „áthallgatásokkal” stb.) orientációs jelleggel minden fiatal számára lehetővé teszi a pályák megismerését, és lehetővé teszi, hogy csak a pályaválasztási érettség kialakulása után legyen szükség szakmaválasztásra.

Vélemény, hozzászólás?