10. Demokrácia, diákszerep, diákrészvétel az infokommunikációs világban – tézisek

Print Friendly

Az iskolák demokratikus belső működése mellett szóló érvek

10.1. Első érvünk a tanulóknak és diákoknak az iskola működésébe, üzemelésébe  való érdemi bevonása mellett emberjogi. Az 1989. évi New York-i ENSZ-egyezmény a Gyermekek Jogairól kimondja, hogy a gyerekeknek joguk van véleményt formálniuk minden őket érdeklő kérdésben, s véleményükre érettségüknek és életkoruknak megfelelő, érdemi választ kell kapniuk. Ez az iskolai demokrácia nemzetközi jogi talpköve, ami megjelenik az európai típusú iskolákat szabályozó nemzeti törvényekben is.

10.2. Második érvünk, hogy az iskola a szocializáció egyik legfontosabb terepe, az iskola funkciója “a társadalmi életre nevelés”. A család mellett az iskolák működési rendje, abban a tanulók és a diákok szerepe, formális és informális iskolai kapcsolatai, a tanár-diák és diák-diák viszony alakítják leginkább a társadalommal és szűkebb értelemben a közösségekkel kapcsolatos beállítódásaikat, képességeiket és gyakorlatukat. Egyetlen más társadalmi intézmény sem játszik az iskolákéhoz hasonlóan fontos és a kormányok által is befolyásolható szerepet a szocializációban.

10.3. Harmadik érvcsoportunk pedagógiai:

  • A netgenerációkat oktató pedagógusok egyre fokozódó gondja a tanulók motiválása, érdeklődésük felkeltése és fenntartása a tananyag és a jó iskolai teljesítmények iránt. A korszerű tanuláselméletek (pl. a konstruktivizmus vagy a hálózatos tanulás elmélete) mind a tanulói aktivitás és a részvétel elve mellett szólnak. Jóval hatékonyabb az az oktatás, amely a tanulók korábbi ismereteire, érdeklődésére és együttműködésére épít, mint az, amely arra épít, hogy mindent egyedül a tanár tud a legjobban eldönteni.
  • Pedagógiai tapasztalat, hogy a demokratikus közéletre, állampolgári létre érvényes kompetenciákat, képességeket leginkább tapasztalati tanulással, a kora gyerekkortól elkezdve lehet kialakítani. Elsősorban azokból a tanulókból lesznek demokratikus jogaikkal élni tudó, munkahelyi és munkahelyen kívüli közösségeikben nyitott, együttműködő, a közösséget építeni és működtetni képes felnőttek, akik a nyitott légkörű, demokratikusan működő, a részvételi demokráciát működtető iskolákban nevelődnek.
  • A demokráciára való igény és a közéletben való részvétel az egymásra figyelés, az együttműködés gyakorlatán és a „mindenki fontos” érzésén alapul, ami nem magától alakul ki. A szükséges készségek az első szocializációs intézményben, az óvodában alapozhatóak meg. A demokratikus óvoda lehetővé tesz választást és döntést a kicsiknek is, amitől mind a részvétel igénye, mind az erre való képesség természetessé válik.
  • Klasszikus csoportdinamikai tény, hogy jóval kevesebb fegyelmezési probléma merül fel demokratikusan működő csoportokban, mint autokratikus vezetés mellett. A demokratikus működés az egész iskola és az osztályok, illetve életkori csoportok szintjén más és más szervezeti formát, intézményeket, szabályozást igényel. Ha a tanulók és a diákok partnerként részt vehetnek e szabályrendszerek megalkotásában, módosításában, a szabályokat alakítva és magukénak tudva érdekeltté válnak azok betartásában is.

10.4. Negyedik érvünk az iskolák infokommunikációs társadalomban betöltött szerepének változásával kapcsolatos. Mivel a tudás és az ismeretek forrása egyre kevésbé a tanár és az iskola, szerepük átértékelődik, a jó tanár-diák viszonyt egyre inkább az együttműködés és a kölcsönös információcsere jellemzi. A tanár szűkebb szaktudásához képest egyre nagyobb szerepet kap emberi magatartása, példája, a tanulókhoz való viszonya, kapcsolat- és információkezelési módszerei.

Következtetések és javaslatok

10.5. A fenti érvek mindegyike alátámasztja azt a következtetést, hogy egy szakszerűségre, tudásra és tudatos társadalmi részvételre alapozott társadalom iskolája csak a részvételi demokrácia elvei szerint, tanulók, diákok és tanáraik által közösen működtetett demokratikus testületek és eljárások kialakításával működhet hatékonyan.

10.6. A jelenlegi helyzetet figyelembe véve érdemi változások elérésére akkor látunk lehetőséget,

  • ha javaslatok születnek a tanuló, diák, tanár együttműködési minimumról (pl. egyetértési jog a házirenddel kapcsolatban, döntési jog a tanulói önkormányzat, továbbá innovatív „közös kormányzási” formák működését illetően, véleményezési jog helyi tantervről, SZMSZ-ről stb., minimálisan szükséges közös bizottságok, testületek), és az iskolákban megvitatják ezeket;
  • ha a pedagógusok tömegei és a tanárszakos hallgatók intenzív, ún. saját élményen alapuló tréningek során megtapasztalják az együttműködés, a demokratikus működés, a közvetlen demokrácia előnyeit és esetleges hátrányait mind a közös szabályalkotásban, mind saját tantárgyuk oktatásában;
  • ha az iskolák belső életüket a törvényekkel és az általános szabályozókkal összhangban, de autonóm módon szervezhetik, ha a pedagógusok kötelező óraszámuk csökkentésével kellő időt kapnak tanítási módszereik megváltoztatására, tapasztalataik megbeszélésére,
  • ha az iskolaigazgatók speciális képzést kapnak, amely képessé teszi őket az iskolák demokratikus működtetésére,
  • ha az iskolákban az igazgatók mellett erre a feladatra felkészített, képzett tutorok segítenék az átállás folyamatát.

10.7. A tényleges demokratizálódás folyamatát egy sor összehangolt intézkedésből álló, legalább tíz évre tervezett specifikus program segíthetné, amelynek további elemei lehetnének:

  • egy, a demokratikus működés különböző formáival (pl. közös tanár-diák testületek, iskolagyűlések, közvetlen demokratikus működés) kísérletező innovatív, „tanulói részvétel plusz” iskolák – akár a résztvevők korától, szerepétől függetlenül egyenlő szavazati joggal való rendelkezést elismerő „önigazgatási modell” – létrehozásának és működtetésének segítésére létrehozásának és működtetésének segítésére, valamint tapasztalataik széles körű bemutatása és megvitatása szolgáló program;
  • a változások szociológiai és pedagógiai módszerekkel történő monitorozása, a szükséges intézkedések kidolgozása és megtétele.

Vélemény, hozzászólás?